Története
A XIX. századi fürdőleírások már említik, hogy Szovátán több sós patak és forrás itatta tömény sóssá (gérássá) a talajt, az emberek pedig a kapákkal mélyített gödrökben összegyűlt langyos sós vízben fürödtek. Szováta egyre ismertebbé válik, maros- és udvarhelyszéki fiatalok kedvenc találkozóhelye lesz. Többek közt itt kötött barátságot Orbán Balázs és Kővári László.
Bereczki Sándornak és Dósa Dánielnek köszönhetően elkészültek egy medencével ellátott, éttermet és szálláshelyeket biztosító fürdőhely tervei. Ezeket a terveket használta fel Veress József, aki megalapította Szováta első hivatalosan engedélyezett gyógyfürdőjét, az Alsó-Sóköze előterében a Géra fürdőt. A fürdő négy részből állt, női és férfi uszodából, népfürdőből és a hatkabinos meleg kádfürdőből, körülötte több villa épült, melyek közül néhány ma is látható. Később a megnövekedett forgalom miatt Veress József bevonja a közeli Fekete-tavat is, a gyógyító iszapja miatt, így alakul meg az Alsó és Felső fürdő. A két fürdőt macskaköves gyalogúttal kötötte össze. A Géra-fürdő 1870-1880 között élte fénykorát, ezáltal kiemelte Szovátát a kis, helyi jellegű fürdők közül.
Szováta igazi hírnevét viszont a XIX. század végén kialakult Medve-tónak köszönheti. 1894-ben Sófalvi Illyés Lajos földbirtokos szerezte meg a tó használati jogát, 1900-ban pedig megalapította a Felső Szovátát és rá egy évre megkapta a gyógyfürdői minősítést. Megvásárolta a református egyházra hagyott Veress féle fürdőt, így egy kézbe kerültek Szováta fürdői, mely új lehetőségeket nyitott meg a fejlődésben.
Az igazi fellendülést viszont a vasút kiépítése hozta, amikor a Marosvásárhely-Sóvárad útvonalat meghosszabbították egészen Parajdig. A vasút 1905-ben érte el Szovátát (1997-ben felfüggesztették).
1905-1909 között a vendégek száma megháromszorozódott, Szováta az ország egyik élvonalbeli fürdővárosává alakul.
A Medve-tó mellé villákat, meleg fürdőt, sétányokat építettek. Új utak épültek a falu és a fürdőtelep között is, 1906-ban épült Szováta főutcája a Rózsák utcája, az Aranybánya patak kiszáradt medrében. 1910-ben megnyitják a fürdőtelepi kertészetet, a Junger-kanyrban, Bokor András és Sütő Árpád telkén.
1908-1910 küzött épült a Mária forrás, Jászai Mari emlékére aki az ezt megelőző években bálok és művészi estek szervezésének bevételéből támogatta a szovátai ivóvíz rendszer elkészítését.
1911-ben a Medve-, Mogyorósi- és a Fekete-tó körül található telep már 6 épületből, vagyis az István szállóból, két villából, egy vendéglőből, cukrászdából és a postából áll.
A fejlődést megtörte az első világháború, 1916. szeptember 1-én kezdődött a menekülés a front közeledtével. A telepet bosnyák, magyar majd a front áthaladtával román katonák szállták meg, akik nem kímélték sem a berendezést, sem az épületeket. Leég az Illyés féle kezelő, a tóparti szálloda, Béldy villa.
A tulajdonosok egy része elhagyta ingatlanjait, így 1919-1920 között szinte teljesen megszűnt a fürdőélet.
A tönkrement fürdővállalatot a Nemzeti Parasztpárt vásárolta meg és 1925-ben megalapítják a Szovátai Fürdővállalat R.T.-t. A telep vezetőorvosa, dr. Marius Sturza volt, aki egyben az egyik fő részvényes. Hamarosan újabb fellendülés veszi kezdetét.
1932-ben Szováta 110 villával, 1600 szobával, 2600 ággyal várja a turistákat. Mind közül a Bírák villája (ma a 8-as számú) volt a legnagyobb, 30 szobával, konyhával, étteremmel, teraszokkal, tekepályával. A vendégeket cigány és katonazenekarok szórakoztatják. A fürdőtelep népszerűségét növelte a többször is itt nyaraló román királyi család.
A második bécsi döntés után bekövetkezett hatalmi változások, nem befolyásolták a szovátai fürdőélet fejlődését.
A régi fürdőépület 1940-re készült el, melyet dr. Marius Sturza tervezett és építtetett. Az épület földszintjén öltözőkabinok, az emeleten pedig kabinos kádfürdők ülőfürdők, öblítő helységek, gyógyintézet, pihenők, étterem és napozó helyiség található.
1948-ban államosítják a fürdőt, 1950-ben a villákat is. A néptanácsnak komoly gondot okozott karbantartásuk, ezért több épületet átadnak az Egészségügyi minisztériumnak.
1953-ban a fürdőn 110 villát használtak, a Medve-tavi kezelőrészleg 3o kádfürdőből, ülőfürdőből és beöntéses kezelő részlegből állt, a Géra-fürdőben 12 fakádban végeztek gyógyfürdőket, a Fekete-tavi kezelőben pedig 5 kádban iszapfürdőtket. Új, macskaköves utak építésére is sor kerül, a telepet tisztán tartják, a parkok gondozásáról pedig kertész gondoskodik.
Ingyenes vagy kedvezményes üdülésben részesültek a pártaktivisták, a szakszervezeti beutalóval érkezett vendégek.
1960-ban újjászervezik, összevonják a fürdőtelepi intézményeket, ezután már nem a szakszervezetek tulajdonában volt a telep nagyrésze, hanem két állami vállalaté.
1970-es években épül négy nagy szálloda, mely növelte a külföldi vendégek létszámát.
1980-ban megközelítőleg 84.000 bel- és külföldi vendég látogatott el Szovátára.
A 80-as években az egyre szűkülő pénzalapok a telep visszafejlődését, elszürkülését erendményezik.
Szovátán 1990 után pezsdül fel újra az élet, miután megindul a magánosítás. Több szálloda nagy befektetők kézébe kerül, felújítják a Medve-tó feletti régi kezelőközpontot, a tavak környezetét rendbe teszik, megteremtve ezáltal a minőségi gyógyturizmus lehetőségét.